12 nappal a nyitás után
Ma van pontosan 12 napja, hogy megnyitottam a blogom. Azóta pedig nagyon sok visszajelzést kaptam, szóval ez egy köszönő poszt lesz, na meg akkor már elmesélem, hogy miért is kezdtem el blogolni.:)

Augusztus ötödikén reggel, a reggelinél dobta fel húgom (igen, a mindenurlfoglalt.blogspot.hu bloggerinája) a témát. „Van egy blogom amúgy.” - közölte be nekem, én meg csak lestem. Általában mindig mindent azonnal megbeszélünk, szóval mikor mondta, hogy már 8 hónapos a blog, eléggé meghökkentem.:D Aztán megmutatta, mesélt egy kicsit a dolgokról, és annyira megtetszett ez az egész, hogy rendeltem tőle egy blogot.:D Sosem voltam mester az ilyenekben, eddig nem is olvastam blogokat. De akkor úgy éreztem, hogy szükségem van erre. Most már nem is tudnám feladni, annyira hozzám nőtt, még ha nem is olyan nagyon régóta csinálom. Csak olyan jó, hogy van egy hely, ahova mindent kiírhatok magamból.

Nem gondoltam volna, hogy bárkit is fog érdekelni, hogy mit tevékenykedem itt. De legnagyobb meglepetésemre már az első napon sok - sok visszajelzést kaptam, köszönhetően persze húgomnak. Ha ő nem lenne, biztosan nem találtatok volna rám ennyien, na de mindegy.:D Aztán augusztus 15-én egyszercsak azt vettük észre, 14-én bizony 445 kattintás jött a blogomra. Mondom miiii.:D Furcsa belegondolni, hogy akkor vajon hányan olvastok és kik. Akik blogolnak, biztosan átérzik a helyzetet. A vicc az, hogy ez a rekord még a húgomét is meghaladja, amitől nagyon kivolt.:'DDD No de mindegy, egyébként csak ennyit akartam. Egy kis összefoglalót az elmúlt majdnem 2 hetemről blogolás terén.:)

Címkék: , ,

2017. augusztus 17., csütörtök - Lexi;  + kommentálj
1 héttel a szakítás után
Így van, végül szakítottam a barátommal örökre. Ha pletykás vagy, ha nem, és még nem olvastál a kapcsolatunkról, ide kattintva megteheted. Ott egytől - egyig mindent leírtam.

Múlthét kedden szántam rá magam. Nem tudtam dűlőre jutni, sok emberrel beszéltem rólunk. De hiába, hogy szerettem, be kellett látnom, hogy ez így nem mehet tovább. Már hétfőn szerettem volna vele beszélni, így hát elmentem hozzájuk. Hívásokra és üzenetekre semmit sem reagált a veszekedésünk óta, személyesen kellett elé állnom. Az anyja nyitott ajtót - akivel mindigis nagyon jó volt a kapcsolatom, (jobb, mint a fiával?) olyanok voltunk, mint a legjobb barátnők - és közölte, hogy mehetek is haza, ugyanis a fia nem szeretne látni. Kiakadtam. Ő okozta az egész balhét - mint mindig -, és még ő volt bedurcizva rám. Még ő nem akart látni, mikor ez tőlem jogosabb lett volna. Próbáltam rávenni az anyját, hogy engedjen be, mert nagyon fontos lenne, de nem hallgatott rám. Ami érthető, hiszen minden anyának a saját gyermeke a legfontosabb, akármennyire is jóban van pl. a barátnőjével. Szóval rá nem tudtam neheztelni. Hazamentem.

Másnap, kedden ismét írtam neki és hívtam, de még mindig nem kaptam választ. Hétfőn még nem volt tervben a szakítás, csak egy utolsó beszélgetést szerettem volna, hogy döntsek. De miután annyival sem tisztelt meg, hogy találkozzunk = végleg betelt a pohár. Szóval kedden is elmentem hozzájuk, mert amúgyis útba esett, mikor szőkítőporért és festékért mentem - erről lentebb. Viszont hiába csöngettem, senki sem nyitott ajtót. Amin csak nevetni tudtam, ugyanis ő meg az öccse biztosan otthon voltak akkor, ha a szülei nem is. Szóval direkt nem jöttek ki. A pumpa még jobban ment fel bennem.

Ezekután rengeteg érzés kavargott bennem, sőt valójában az egész veszekedésünk óta. Rengeteget sírtam. Délután nem volt más választásom - mivel addig sem írt - ezért eldöntöttem, hogy rohadtul írásban szakítok vele. Nem érdekelt, hogy mennyire bunkó dolog, mert megérdemelte. Minél előbb meg kellett tőle szabadulnom, ki tudja meddig kellett volna várnom, hogy egyáltalán hajlandó legyen velem találkozni. Voltam olyan kedves hogy sms-ben írtam meg neki a regényt, hogy lássa, még pénzt is költök rá. Holott meg sem érdemelte volna. Érdekes módon azonnal felhívott, miután megkaphatta az sms-eket, és találkozót kért tőlem. Mondhattam volna nemet is, de egyszerűen képtelen voltam rá. Egy utolsó beszélgetésbe belementem, de megfogadtam magamban, hogy nem fogok neki megbocsájtani.

Féltem a találkozástól. Ismerem már annyira, hogy tudtam, hogy balhézni fog, és féltem attól, hogy mi fog történni. Sosem ütött még meg, de akkor nagyon tartottam ettől. A találkozás viszont teljesen más volt, mint amire számítottam: higgadt volt, normálisan, felnőtt módjára tudtunk elbeszélgetni. Megértette és tiszteletben tartotta a döntésem, elfogadta, hogy nagyon elcseszte. Sírt, én is sírtam, mert azért mégiscsak két évig együtt voltunk. De ennek akkor és ott véget kellett vetni. Még az összetört telefonom javításának az árát is odaadta, bocsánatot kért mindenért, és egyáltalán nem haraggal váltunk el még ezek után sem. Barátok biztosan nem leszünk, de szerintem ha összefutunk valahol, nem fogunk véres szemekkel egymásra nézni.

Hogy hogyan vagyok? Jó kérdés. Nem tudom. Egyáltalán nem szabadultam fel, mert hiányzik. Az jó érzés, hogy nem kell több veszekedést tűrnöm, viszont az összes többi hiányzik. Idővel el fog múlni, tudom.:)

Nekünk nőknek minden szakításunk után szükségünk van egy új hajstílusra. Ez ilyen aranyszabály. Szóval levágattam a hosszú hajam sokkal rövidebbre - erről jut eszembe, át kell írnom a bemutatkozóm - és eldöntöttem, hogy színt is váltok. A szőkén, szürkén és kéken vacilláltam, aztán a lányok a bloggercsoportban a szürkét szavazták meg. Szerencsém volt, húgom legjobb barátnőjének az anyja fodrász, a lányának meg mindig is extrém hajszínei voltak, szóval volt szürkéjük. Csak szőkítőport kellett vennem, aztán következő napon - szerdán - pedig mehettem is hozzá. A végeredményt láthatjátok, hát, nem mondom, hogy meg vagyok vele elégedve. Nem úgy sikerült, mint ahogyan megálmodtam. Én ezüstösre szerettem volna, de alapból sötétbarna hajam van, majdnemhogy fekete, a szőkítőpor pedig nehezen bírkózott meg vele. Elég sötétszőkére tudta csak kiszívni, de le kellett szedni a hajamról, különben teljesen tönkretette volna. Ezelőtt sosem volt kémiai szereknek kitéve, szóval így is kicsit megroncsolódott a frissen vágott hajam. Aztán ráfestettük a szürkét és ilyen sötétszürke lett. Úgy nézek ki, mint egy öregasszony.:D Jó, nem annyira borzalmas, csak nem ilyennek képzeltem el. Egyelőre pedig ilyen lesz, pihentetnem kell és ápolgatnom, hogy ne tegyem tönkre. Aztán még egyszer szőkítünk és újra megy rá a szürke festék, hogy ténylegesen ezüstös legyen és ne ilyen sötét. Remélem másodszorra már jobb lesz.:)

Címkék: , ,

2017. augusztus 14., hétfő - Lexi;  + kommentálj
Hogyan legyél hipster (képekkel)
Eddig szerintem nem volt olyan bejegyzés a blogon, amiben nem esett volna szó a hipsterekről. Ez azért van, mert imádom ezt a stílust, én is próbálom követni. Nem vagyok túl szigorú magamhoz, sem a stílushoz, néha kicsit személyre szabom, mert nem szeretem a korlátokat. De úgy gondoltam, - mivel rengeteg tévhit él a stílussal kapcsolatban - hogy írok róla egy leírást. Egy amolyan útravalót, hogy ne tévesen ítélkezzünk róla, hanem tudjuk miről is beszélünk.

Általános jellemzők

Az egész stílus a vintage, indie vonalra épül. A célja, hogy egyediek legyünk, úgy öltözzünk, mint senki más. Szóval nem hordunk olyan ruhákat, amelyek bárkin visszaköszönhetnek, hanem próbáljuk az egyedi darabokat kutatni. Ezekre akár egy turkálóban is rábukkanhatunk. Ha nem illik össze két ruhadarab, segáz, rétegezd! Szeretünk össze nem illő ruhadarabokat passzítani egymáshoz. Ez is hozzájárul az egyediséghez.
Vannak állandó elemeink, mint például a szemüveg. Kedvenc darabok a nagy, szögletes keretű, műanyag szemüvegek. Ezek a szivárvány bármilyen színében pompázhatnak. Legtöbbször még azok a hipsterek is hordanak szemüveget, akiknek tökéletes a látásuk. Ilyenkor hagyományos üveggel oldjuk meg a lencse helyettesítését.
A kedvenc tárgyaink a régies dolgok. Legyen szó analóg kamerákról, polaroidokról, cigarettáról és sörről (igaz, ezek nem régiesek, nem tudom miért ide soroltam őket), de képesek vagyunk ihletet meríteni az öltözködésünkhöz a nagyszüleink szekrényéből is. Ezek ellenére nem tiltott ezeket modern elemekkel keverni, vagy néhány manapság divatos tárgyat venni.
Az irónia és szarkazmus are sooo hipster. Nem csak külsőleg képviselünk egy - egy stílust, hanem belsőleg is rá kell hangolódni. Szeretjük a csípős megjegyzéseket, amiket fapofával közlünk be.
Azt is tudni illik, hogy szeretünk részt venni a social mediában. Kedvenc helyeink erre a Blogspot (ohaii, it's me), a Wordpress, a Tumblr és az Instagram. Ezeken az oldalakon szörfölve rengeteg sorstársa bukkanhatunk. Szeretünk más hipsterekkel csoportosulni.
Mielőtt kitérnék az apróbb dolgokra, amitől egy hipster igazi hipster, vegyük először is azt át, hogy hogyan néz ki egy női és egy férfi hipster.

A hipster nő

Öltözködésben a világos színek, vintage -, virágminták  jellemzőek. Mindenféle régies ruhadarab nyerő lehet. Nőknél a vintage dressek is megengedettek, tehát a lengébb egyberuhák, egybeszoknyák. Felsők terén a szűkebb fazonok uralkodnak. Mind nőknél, mind férfiaknál megjelennek a szarkasztikus, ironikus szövegeket ábrázoló felsők (például egy „utálom a hipstereket” felirat is szóba jöhet), legtöbbször kockás ingek, pamut anyagú ruhák, vagy bármilyen olyan darab, ami kockás, vagy ún. „paisley” mintás, vagy vintage, állatok, erdők képeivel, gyerekműsorok karaktereivel díszített felsők. Pulcsik terén a passzos, szűkebb fazonok a hipsteresek. Ha nem valami dresst viselünk, nadrág téren felvehetünk szűk farmereket világos színekben és mintákban, leggingst, vagy magasított derekú nadrágokat is. Cipő ügyben a szandálok, bokacipők, csizmák, természetesen a vintage cipők, és bármilyen olyan lábbeli jöhet szóba, amit nem látni minden ember lábán. Tévhit, hogy a hipsterek csak tornacsukát hordanak, mert egyáltalán nem is hordunk. Eleinte divat volt, de mivel már szinte mindenki hordja, ezért ez tiltott. Ha magassarkút szeretnénk felvenni, akkor annak minimum 12 centisnek kell lennie. Kiegészítőkben divatosak a vintage fejpántok, a madarakat ábrázoló nyakláncok, a neon vagy éppen a fekete színű körömlakkok, viszont a műköröm tilos. Maga a stílus a természetességre törekszik az egyediség mellett, ezért semmilyen mű dolog nem engedett. Viszont egy - egy fültágító, piercing, tetoválás elfogadott. Minden nő számára fontos a hajviselet, a hipstereknél itt is a természetesség a fontos. A nőknek nincs tökéletes frizurája, inkább kócosabban, lengébben tűzzük fel, ha fel is tűzzük. Szeretik a hosszú és természetes hajat, tehát semmi festés, vagy bármilyen egyéb kémiai szerek. (Ezzel ellentétben néhány hipster mégis szereti festeni a haját. Ezért is említettem, hogy nincs teljesen megkötve a kezünk.)

A hipster férfi

Sok visszatérő elemmel találkozhatunk, ugyanis a férfi és női divat nagyon hasonló. Mivel - teljesen érthető alapon - a dresseket a férfiak nélkülözik (:D), náluk - szintén - a szűk, szöveges felsők, ingek, pamut darabok, állatos, erdős, karakteres felsők uralkodnak. Nadrágok között a szűk, világos farmereket hordják leginkább. Igen, minden ruhadarab szűk náluk is, mert általában a hipster férfiak épp ugyanolyan vékonyak, mint a nők. Cipő téren a cowboy csizmák, bakancsok, vintage cipők az elfogadottak. A fültágítók és piercingek szintén előnyt jelentenek a tetoválásokkal együtt. Megjelenésben náluk is fontos szerepe van a hajnak. Előírás, hogy természetes legyen, belőni is csak abban az esetben lehet, ha természetes hatást kelt. A szakáll, bajusz tökéletes kombó.
Ha hipster férfi vagy, ne félj rámírni, haha.*-*

A részletek

Most már, mivel nagyvonalakban tisztáztuk a megjelenést, vesszünk el a részletekben. Rengeteg hobbi közül válogathatunk: lényegében ott van bármilyen művészet. Számunkra nagyon fontos a zene, a hangszerek, szóval ha ilyesmire vetemedsz, fogj nyugodtan egy gitárt, ukulelét, zongorát stb. Ha már a zenénél járunk, jöhet minden, ami indie. Szóba jöhetnek egyéb műfajok is, de itt van pár totál hipster előadó: Lana Del Rey, Marina And The Diamonds, Lola Marsh, Grizzly Bear, Pink Floyd, The Xx, Stray Kites, M83. Szeretett hobbi még az olvasás is. Jöhet minden ami klasszikus, vagy éppen más hipsterek blogjai. Nálunk még a tanulás is hobbi: a hipsterek mind tanultak. Fontos nekünk a tudás (sok tudós hipster is van), célunk hogy egyetemre jussunk; előnyben a bölcsészettudomány, a művészetek, a matematika, a tudományok. A legtöbb hipster emellett szeret enni (igaz az fontos, hogy vékonyak maradjunk) és főzni. Jöhet minden természetes alapanyag, a vegetáriánus vagy vegán életmód, de a húsevés sincs kizárva. Sok gyümölcsöt, csípőset eszünk, és nem telik el napunk kávé nélkül.

Kritika

Mivel sokan tévesen ítélkeznek a hipsterekről, gyakran kapunk bántó megjegyzéseket. De ez minden stílust képviselőre igaz lehet. Az emberek nem bírják, ha tartozol valahova... Én nem csak azért szeretem ezt a stílust annyira, mert én vagyok, hanem azért is mert hiába ez a sok szabály, ezekkel úgy variálsz és alkotsz, ahogyan akarsz. Nem muszáj szemüveget hordanod, nincs szükség tetkókra és fültágítókra sem, ha valami mást ragadsz ki a stílusból. Nem az a lényege, hogy mindent magadra pakolj. Hanem az, hogy azt használd ki belőle, ami tetszik.
Nem kell viccet csinálni abból, amihez nem értesz. Nem kell kifigurázni azt, aminek utána sem nézel.:)

Címkék: , , ,

2017. augusztus 8., kedd - Lexi;  + kommentálj